• A magyar festészet

        
     

         Magyarország területén a legrégibb festészeti művek: az Aquincumban napvilágra került egyik fürdő padlójának mozaikképe, mely két birkózó gladiátort és előttük guggoló mestert ábrázol, továbbá a pécsi őskeresztény sirkamra falfestményei. Mind a két emlék mintegy 600 évvel előzi meg a honfoglalást. Midőn a magyarok felvették a keresztény hitet és Szent István szervezte a keresztény egyházat valószínű, hogy az országszerte épült számos templommal kapcsolatban a vallás céljainak szolgáló festészeti művek is keletkeztek, annál is inkább, mert a román építészet korában nem tartották teljesnek az olyan templomot, mely hiján volt a festészeti dísznek. De mivel az Árpád-házbeli királyok idejében a XI. és a XII. sz.-ban keletkezett legkiválóbb templomokat, nevezetesen a székesegyházakat a XIV. sz. és későbbi századok folyamán újjáépítették, s a szerzetesi templomok is sok viszontagságon estek át, önként következik, hogy a templomokat díszítő falképek is elenyésztek. A falképek annyira lényeges kellékei voltak a templomnak, hogy a félre eső kis falvak szerény templomai sem lehettek el nélkülök. Minthogy a falusi templomok nagyobb számmal is voltak, s közülök aránylag több elkerülte az újjáépítést és egyéb visszontagságokat, azért legrégibb festészeti emlékeinket jobbára falusi templomok őrizték meg. (Forrás Pallas Nagylexikon)

     

     

                              Aquincumi mozaik                   A pécsi ó-keresztény sírkamra falfestménye

     

         

     

         A XIV. század második felének festői közül egynek a nevét ismerjük. Aquila János ebben az időben festette a dunántúli Velemér és Mártonhely templomának freskóit. Utóbbiak egyikén magyaros süveggel és magyar szablyával ábrázolt önarcképe is fennmaradt.

     

     

    A veleméri Árpád-kori templom

     

        

     

          A falfestészet mellett jelentős a kor miniatúra-művészete is. Zsigmond korában Márton mester a legnevezetesebb miniátor. A Képes Krónika pedig Nagy Lajos könyvtárának volt a dísze. Mátyás budai udvarában egész miniátor műhely működött (Corvinák).

     

         A XV. század jelentős emlékei a garamszentbenedeki apátsági templom szárnyasoltár képei, melyeket 1427-ben Kolozsvári Tamás fesett: Krisztus feltámadása, Esztergom.

     

     

    Kálvária oltár Garamszentbenedek

     

     

     

           M.S. mester korának egyik legnagyobb művésze volt. Képeit 1506-ban festette. A sorozat legszebb darabja Mária és Erzsébet találkozása.

     

     

    M. S. mester: Vizitáció (Mária látogatása Erzsébetnél)

     

     

     

         A barokk kor festészete a XVIII. században szebbnél szebb alkotásokkal gazdagítja a templomokat és a palotákat. A magyar festők, miután itthon nehezen találták meg boldogulásukat, inkább külföldre mennek.

     

    - Bogdány Jakab, aki főleg csendéleteket és állatképeket festett, Londonban telepedett le,

     

    - Kupeczky János, aki arcképfestő volt, Nürnbergben dolgozott,

     

    - Mányoki Ádám, II. Rákóczi Ferenc udvari festője, aki az 1710-es években készítette a híres és közismert képét a fejedelemről, végül ő is külföldre, Drezdába távozott,

     

    - Brocky Károly, Angliában boldogult és kedvelt arcképfestője lett az udvarnak és az előkelő társaságnak,

     

    - Markó Károly, korai képei hazai tájat ábrázolnak, Itáliában élt.

     

     

     

     

     Mányoki Ádám: Önarckép és II. Rákóczi Ferenc képmása

     

     

     

         Barabás Miklós már itthon élt (1810-1898), s szerzett hírt-nevet művészetével. Főleg nagyjaink portréit örökítette meg az utókor számára. Mint korának legjobb litográfusa, főleg erdélyi népi alakot és jelenetet rajzolt, egyéni technikával és nagy jellemző erővel.

     

     

    Barabás Miklós: Önarckép és Széchényi István gróf 1848-ban

     

     

     

         Borsos József (1821-1883), a másik arcképfestő, pompás portréi mellett a vidám Bécs hangulatainak is festője.

     

         Ligeti Antal, Keleti Gusztáv és Telepy Károly főleg tájképeket festett, melyek egy részén melankolikus hangulat árad.

     

     

     

     

     

     

         A XIX. század második felének festészete kezdetben a nemzeti lélek kifejezéséért való küzdelem jegyében folyt. A szabadságharc leverésének nemzeti tragédiájáról is fűtött romantikus szellemáramlat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a művészek történelmi múltunkból merítsék a témáikat. A kifejezés nyelvét az olasz reneszánsz és a barokk művészet adta.

     

         Lotz Károly (1833-1904) festészetünk egyik legnagyobb egyénisége. Megfesti az Operaház óriási mennyezetképét, a Parasszus mitológiai alakok seregével, a Kúria nagy csarnokának allegorikus mennyezetképét, a Magyar Tudományos Akadémia, a Vigadó és még több más középület freskóit. Olajfestményei sorában legvonzóbbak leányáról festett bájos képei. Szívesen vette témáit a magyar népéletből is: Ménes a viharban.

     

     

    Lotz Károly: Önarckép és Ménes a viharban

     

     

     

         Than Mór szintén életképekkel kezdi működését, később nagyméretű történelmi freskókat fest a Nemzeti múzeumban és a Vigadóban. Utóbbiak közt legismertebb Atilla lakomája című falképe.

     

     

    Than Mór: Atilla lakomája

     

     

     

         Székely Bertalan (lásd a képen) (1835-1910) a magyar történelmi festészet fő képviselője. Történelmi tárgyú olajfestményei mély drámaiságukkal ragadnak meg. Ilyen a Dobozi Mihály és hitvese, a török elől menekülő házaspár tragédiája. Legismertebb képe II. Lajos holttestének megtalálása, továbbá Thököly búcsúja, V. László udvara, az Egri nők. Mint freskófestő a Mátyás-templomnak, a Vajdahunyad-várnak, a kecskeméti városházának a falképeit festette meg. Ez utóbbi helyen van híres "Vérszerződés"-e is. Az arcképfestés terén is értékes műveket alkotott.

     

     

    Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása és a Vérszerződés

     

     

     

         Benczúr Gyula (lásd a képen: Önarckép) (1844-1920) a "magyar Rubens" lett a századvég idején a legünnepeltebb festővé. Termékeny életében a festészet minden faját művelte. Vajk megkeresztelése című nagyméretű képe mintegy összefoglalása művészetének. Ünnepélyes komolyság és a magyarság egész jövőjére kiható esemény mélyen átérzett hangulata árad a hatalmas képről. De egyéb nagy művén is, mint a Hunyadi László búcsúja, II. Rákóczi Ferenc elfogatása vagy Budavár bevétele.

     

     

    Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése és Hunyadi László búcsúja

     

     

    Benczúr Gyula: II. Rákóczi Ferenc elfogatása a nagysárosi várban

     

     

    Benczúr Gyula: Budavár visszavétele

     

     

     

         Liezen-Mayer Sándor (1839-1898) élete nagy részét külföldön töltötte, mint a müncheni akadémia tanára, s onnan küldte a hazai tárlatokra képeit. Lágyabb, líraibb egyéniség Benczúrnál. Ezt tükrözi legismertebb képe: a Magyarországi Szent Erzsébet.

     

     

    Liezen-Mayer: Magyarországi Szent Erzsébet

     

     

     

         Madarász Viktor (lásd a képen: Önarckép) (1830-1917) első magyar festők között van, aki a párizsi Salon nagy aranyérmét elnyeri (1860) Hunyadi László siratása című képével, s aki a magyar történelmi festészetet európai színvonalra emeli. Ezek közé tartozik Zrínyi és Frangepán, valamint Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt. Képeivel magasztos nemzeti missziót is teljesített: táplálták a jobb jövőben való hitet az elnyomott magyarság lelkében.

     

     

    Madarász: Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben és Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt

     

     

     

         Zichy Mihály (lásd a képen)  (1827-1906) a XIX. század magyar rajzművészetének legnagyobb mestere. Legjobb éveit az orosz cári udvarban töltötte. Legismertebb művei: A mentőcsónak, Krisztus levétele a keresztről, Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál, A pénz hatalma. Élete ultolsó évtizedeiben Madách- és Arany- illusztrációval sorakozott fel a kortárs magyar mesterek közé.

     

     

    Zichy: Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál

     

     

     

     

     

     

         Munkácsy Mihály (lásd a képen: Önarckép) (1844-1900) mint üstökös tűnik fel a magyar művészet egén. Nem tartozik egyik irányhoz, iskolához sem, művészi álmainak maga teremtett különös formanyelvet, nincs sem mintaképe, sem követője. Minden műfajban kiválót alkot. Bármit fest is, érzésben mindig magyar marad, s ebben gyökerezik képein a magyar faj drámai erejű jellemrajza, s a mélytüzű asztalos színek sötét lobogása.

     

         Nevét szárnyra kapta a hír, előkelő nagyvilági életet élt. A megfeszített munka azonban idővel aláásta egészségét és meggyengítette alkotóerejét.

     

         Düsseldorfi tartózkodása idején, 1969-ben festi első nagy művét, a Siralomházat. A kép komor drámaiságában ott izzik a magyar nép lelke úgy, amint azt a festő még nem érzékeltette. A kép az 1870-es párizsi Salon kiállításán nagy aranyérmet nyert.

     

         Munkácsy a zsáner műfajában is kiváló műveket alkotott és nemcsak a párizsi szalonok világából vette témáit, hanem az egyszerű nép életéből is: Baba látogatása, Csevegés, a Köpülő asszony, a Rőzsehordó. Ugyankkor festi nagyszabású kompozícióit is: az Éjjeli csavargókat, a Tépéscsinálókat, a Zálogházat, a Miltont, a vak költőt és végül a megrázó bibliai témákat. Ezek: a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce homo és a Golgota. Egyetlen történelmi kompozíciója az óriási méretű Honfoglalás.

     

     

    Munkácsy: Siralomház és a Köpülő asszony

     

     

    Munkácsy: Honfoglalás (részlet)

     

     

     

     

     

     

         Paál László (1846-1879). Tájképeket fest a barbizoni iskola szellemében. Borongós hangulatú erdőrészletei lírai mélységükkel, nehéz színeikkel és gazdag formáikkal csak újabban felismert értékei a magyar művészetne.

     

     

     

         Feszty Árpád (1856-1914) nagy történelmi képei közül európai viszonylatban is kiemelkedik a legjobb magyar körkép, a Magyarok bejövetele, melyet több művésztársa közreműködésével festett.

     

     

     

     

    Jelenetek a körképből

     

     

     

     

     

     

         A XIX. század ötvenes éveiben egy újfajta realizmus vette kezdetét. Ez közvetlenül áll szemben a természettel, tárgyát nem a történelemből veszi, hanem a természet egy részletét adja úgy, ahogyan azt a művész látja. A főszereplő tehát már nem az ember, hanem maga a táj, melynek az ember csupán tartozéka. Ebből az új realizmusból virágzott ki s indult el diadalútjára az impresszionizmus.

     

     

     

         Szinyei Merse Pál (lásd a képen: Önarckép) (1845-1920) bár szintén Münchenben tanult, de egyedül volt, aki szinte ösztönösen megérezte az új idők szellemét s már első nagyobb műve, a Majális (1873) éles szembefordulást jelentett az akkor uralkodó iránnyal. E remekmű a festő európaiságának és magyarságának szintézisét adja. A maradi kritika nem értette meg s elítélte a kép forradalmiságát, mire a művész elkedvetlenedve hosszú időre letette az ecsetet. Húsz évig tartott visszavonultsága, míg a kor utolérte a művészét s a Majális, mint a plen-air-festés első magyar alkotása diadalmasan elfoglalta helyét a magyar remekművek legkiválóbbjai között.

     

         Szinyeinek e második korszakában is ragyogó derűjű, színekben pompázó tájképei keletkeztek, mint a Pacsirta, a Pipacsos rét, a Tuják, a Hinta, a Parkban, de nem szabad megfeledkeznünk a még első korszakában festett két kiváló képéről sem, mint a Szerelmespár és a Lilaruhás nő.

     

     

    Szinyei Merse Pál: Majális

     

     

    Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nő

     

     

     

         Hollósi Simon (1857-1918) vérbeli naturalista festő. Legismertebb festménye a Tengerihántás.

     

     

    Hollósi: Tengerihántás

     

     

     

         Ferenczy Károly (1862-1917) - természetimádata egyet jelentett nála az aktív teremtéssel. Magyar hangulatú képei közt feledhetetlen hatású a Márciusi est, az Október, a Napos délelőtt. Bibliai tárgyú képei: a Három királyok, a Hegyi beszéd, Józsefet eladják testvérei.

     

     

    Ferenczy: Október és Hegyi beszéd

     

     

     

         Csók István (1865-1961) sokáig működött Párizsban és a francia impresszionisták hatására alakult ki opálos fényű, gazdag színskálája, mely képeinek különös varázsát adja. Ez vonul végig nagy kompozícióin, mint pl. a Báthory Erzsébet éppen úgy, mint kisebb művein, mint a Keresztapa reggelije, a Züzü kakassal, Amalfi, Önarcképe az Uffizi-ben.

     

     

    Csók István: Báthory Erzsébet

     

     

     

         Glatz Oszkár (1872-1958) a nagybányai hagyományokból fejleszti derűs és színes stílusát. A magyar népéletből vett képeinek sorozata tiszta naturalizmusról s a plain-air festés eredményeinek egyéni felhasználásáról tesz tanúságot. Ilyen: a Búcsúsok, Anya gyermekével, a Libapásztorok.

     

     

    Glatz: Anya gyermekével

     

     

     

         Rippl-Rónai József (1861-1927) - művészete az impesszionizmusban gyökezedzik, de egészen eredeti nyelvet teremt magának. Kedvelt anyaga a pasztell, olajképeit is pasztellszerű lágyság és finom színharmónia jellemzi. Ilyenek: a Körtvélyesi kastély, Piacsek bácsi babákkal, Karácsony, vagy az úgynevezett "kukoricás" stílusú Park aktokkal.

     

     

    Rippl-Rónai: Körtvélyesi kastély

     

     

     

         Mednyányszky László báró (1852-1919) nem tartozik egyik irányzathoz sem. Méla hangulatú tájképein saját lírai érzéseit, magányosságának színálmait önti formába. Sok tájképet festett hosszú életében, de részvéttel fordult ecsetjével a szegények, elesettek felé is: Ágrólszakadt. Megrázóak a világháború csataterein készült vázlatai.

     

     

    Mednyánszky: Ágrólszakadt

     

     

     

         Csontváry Kosztka Tivadar (lásd a képen: Önarckép) (1853-1919) - sajátos egyéni stílust alakított ki a torzításaiban is igen kifejező alakokkak népesítette be nagyméretű vásznait. Ezekkel a képekkel úgy jelentkezik, mint az expresszionista mozgalom magyar úttörője, bár igazi festői értékei inkább a kisebb képeiben mutatkoznak meg: Önarckép, Magányos cédrus.

     

         Vándorlásaiban a látványos helyszínek ösztönözték és ihlették meg. Így születtek sorjában a Vihar a Hortobágyon, a Mosztári római híd, A taorminai görög színház romjai, a Mária kútja Názáretben, Jeruzsálem, Zarándoklás a cédrusfához, Baalbek, a Tengerparti sétalovaglás hatalmas vásznai, de nem hozták meg számára a sikert. Az utókor jóval halála után kezdte értékelni, akkor is elsősorban külföldön.

     

     

    Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus

     

     

    Csontváry Kosztka Tivadar: Vihar a Hortobágyon

     

     

     

     

     

     

         A magyar festészet a század eleji európai zűrzavar idején sem vesztette el lába alól a talajt. Művészeink igyekeztek társaságokba tömörülni. Ilyen volt a nagybányaiak nyomán a Szinyei-Merse Társaság, a Szolnoki- és a Gödöllői Művésztelep. Ez utóbbi tagjai Kőrösfői-Kriesch Aladárral, Nagy Sándorral, Moiret Ödönnel, Róth Miksa üvegfestővel az élükön azon fáradoztak, hogy megteremtsék Magyarországon is a szecesszió művészetét. Erről tanúskodnak Kőrösfői-Kriesch falfestményei: a Balatoni halászat, Bölényvadászat az Országházban.

     

     

     

         Mészöly Géza (1834-1887) - a naturalisztikus tájképfestészetet a XIX. század második felében úgyszólván egyedül ő képviseli. Magát az élő tájat adja derűs, hangulatos képein. Fő témája a Balaton, a tóparti halásztanyák, az alkonyi vízfelület, a halásznép csendes élete. Képei igaz magyar levegővel és mély érzéssel teltek. (Balatoni halásztanya)

     

     

    Mészöly: Balatoni halásztanya

     

     

     

         Vaszary János (1867-1939) - értékes munkásságot fejtett ki, mint a Képzőművészeti Főiskola tanára is. Nevezetes képei: Aranykor, Fürdő után, Parkban.

     

     

     

        Aba Novák Vilmos (1893-1941) a római iskolához vonzódó művész volt, aki új színeket hozott a freskófestészetbe. Főleg vallási témákkal foglalkozott. Elnyerte az 1937. évi párizsi világkiállítás nagydíját. Főbb művei: a szegedi Hősök kapujának freskói és a székesfehérvári István király emlékfülke falképei.

     

     

    Aba Novák Vilmos freskójának részlete a székesfehérvári Szent István mauzóleumban

     

     

     

         Molnár C. Pál (1894-1981) finom rajzú és sajátságos színkompozíciójú képein új és egyéni világott teremtett. Stilizáló, egyszerűsítő formalátásával jelentős sikereket ért el a freskófestés terén a budai Szent Anna-templom mennyezetképén. Legismertebb festménye a Menekülés Egyiptomba.

     

     

    Molnár C. Pál: Menekülés Egyiptomba

     

     

     

         Iványi Grünwald Béla (1867-1940) a nagybányiak alapító tagja, plein-air szemléletű tájképeket, zsánereket festett: Itatás.

     

     

    Iványi Grünwald Béla: Itatás

     

     

     

         Szőnyi István (1894-1960) a Dunakanyar festője. Itt alakította ki sajátos lírai stílusát, s a falusi élet műveinek visszatérő témája: Zebegényi temetés, Este, stb.

     

     

    Szőnyi István: Zebegényi Dunakanyar

     

     

     

         Fényes Adolf (1867-1945) az Alföld festője, a szolnoki művésztelep vezető egyénisége. Itt festette: Szegényemberek című sorozatát. Ismertebb képei: Babfejtők, Kisvárosi utca.

     

     

    Fényes Adolf: Babfejtők

     

     

     

         Egry József (1883-1951) a Balaton mellett élt, amelynek atmoszférikus fényjelenségei festményei fő témájává válnak. Késői képeit az ember és természet egységét jelentő panteizmus jellemzi.

     

     

    Egry József: Szivárvány a Balaton felett

     

     

     

         Bernáth Aurél (1895-1982) a posztnagybányai festészet szellemi vezére. Lírai kolorizmusával nagy hatással volt kortársaira: Ablak, Reggel, Tél.

     

     

    Bernáth Aurél: Tél

     

     

     

         Koszta József (1861-1949) az alföldi iskola jelentős alakja. Alföldi tanyáján élt. Műveit drámai szín- és fénykontrasztok, vérbő kolorizmus és erőteljes ecsetkezelés jellemzik: Muskátlis kislány, Hazatérő aratók.

     

     

    Koszta József: Muskátlis kislány

     

     

     

         Derkovits Gyula (1894-1934) önerejéből alakította ki egyéni stílusát, amelynek művészi értékei legjobb modern mestereink sorába emelték. Festményeinek tárgya a nehéz munkától görnyedő ember, a szegények szomorú világa: Hídépítők, Rakodó munkások, Dózsa Györgyről fametszet-sorozatot készített.

     

     

    Derkovits Gyula: Hídépítők

     


     

     

     

     

     

    « »

  • Comments

    No comments yet

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment:



egérkövető – pici csillagok
Másolást tiltó kódok !! Ez van fent az Eklablog Nickyheart oldalon! 1./ 2./ 3./ 4./ 5./ 6./