• Igazságtalannak tartom továbbá azt, hogy csak bizonyos pozícióban lévő, dolgozni járó embereket szűrnek, nem pedig mindenkit!


  • FELHÍVÁS !!

    Ameddig nem szűrik a naponta munkába járó embereket, egyetlen ember sincs biztonságban Magyarországon!!

    Felesleges egy olyan részleges kijárási tilalom, amelyben a 65 év feletti korosztály 9 és 12 óra között vásárolhat az üzletekben, piacokon, ha az eladók többsége bőven 65 év alatti személy.

    Ezeknek a személyeknek a legnagyobb része betegen jár dolgozni, mivel vagy féltik a munkahelyüket, vagy nem engedhetik meg maguknak, hogy otthon gyógyuljanak, vagy tétlenkedjenek.

    TEHÁT, a valaha hozott, egyik legértelmetlenebb megoldás, a részleges kijárási tilalom, valamint a korosztályok megkülönböztetése. Ennek akkor lenne valami értelme, létjogosultsága, ha az üzletekben dolgozó eladók életkora igazodna a vásárlók korához, ami már önmagában véve is nevetséges, mert az nem megoldható. Továbbá mi a garancia arra vonatkozóan, hogy az idős személyek nem fertőzik meg egymást, vagy az elárusító helyek dolgozóit?! De ugyanez fordítva is igaz, mindenképpen.

    SEMMIRE NINCS SEMMIFÉLE GARANCIA!

    Én maszkokat osztogatnék, kéz-fertőtlenítő szereket osztogatnék, amelyeknek a használatát kötelezővé tenném, vásárlás előtt és után.

    És nem csak a kezet kell mosni,hanem az arcot, meleg vízzel és szappannal, minden olyan alkalommal, amikor csak lehetséges.

    És természetesen minden munkába járó embert hetente szűrnék.

    A szabályok és a korlátozások meghozatala önmagában édes kevés.

    A gyakorlat MINDIG MÁS, mint az elmélet.

     

     

     


  • Magyarországon, jelenleg nincs semmiféle stratégia arra nézve, hogyan tudnánk védelmezni a munkába járó, dolgozó embereket! Pedig ez volna az egyik, ha nem a legfontosabb cél, arra nézve, hogy lehetne megmenteni azokat az embereket, akik dolgoznak, és azokat, akikkel ők érintkeznek. A dolgozók, lassan, de biztosan megbetegszenek, miközben rengeteg embert megfertőznek. Ez az eklatáns példa arra nézve, hogy KELL megfertőzni az egészséges embereket, vagy a beteg idős személyeket. Gondolom nem ez a cél, de mégis úgy tűnik, sok fontos tényező mellett, nincs megoldva a KORONAVÍRUS elterjedésének problémája. A DOLGOZÓ EMBEREK EL VANNAK FELEJTVE...A VÍRUS PEDIG CSAK TERJED ÉS TERJED ! ÍGY NEM IS FOG MEGÁLLNI ! HOL VANNAK AZ ILLETÉKES EMBEREK ? MIÉRT NEM GONDOLNAK ERRE ?? Aki otthon üldögél, vagy az íróasztal mögött ül, egy kicsit képzelje bele magát egy dolgozó személy mindennapi tevékenységébe.TALÁN, akkor történik valami érdemi változás a fentiekre vonatkozóan. Amennyiben nem, ez a társadalom rendkívül primitív cipőben jár. SOHA nem fog tudni megoldani semmiféle nehezebb problémát !!! 'EMBEREK', mikor fogjátok szűrni a munkába járó embereket ?? AMIKOR MÁR KÉSŐ LESZ ?? Magyar mentalitás !?

    KORONA VÍRUSSAL FERTŐZÖTT SZEMÉLYNEK KARANTÉNBAN VAN A HELYE, helyette, elmegy dolgozni és terjeszti a vírust. A társadalom pedig gyűjti az eszközöket, az orvosok és a betegek részére !! ABSZURDUM !!

    GOOGLE, rakd fel ezt !!

     

    http://nickyheart.eklablog.com/-a183886136

     

     


  •  

    Koronavírus: Az én apámnak már nincs hova dolgozni mennie...

    "A koronavírus csak az időseket veszélyezteti." "A koronavírus fiatalok között is szedi áldozatait." "Nem szereti a meleget, tavasszal biztosan kipusztul." "37 fokban még simán eléldegél 1-2 órát."

    "Olyan, mint az influenza, mit kell ezt túllihegni?" "Ez NEM összetévesztendő az influenzával, és kötelességünk megállítani." Ez csak néhány szalagcím azok közül, amiket elolvasva az ember biztosan nem fogja megtudni, hogy mi is igaz a koronavírusról. Ellentmondásos cikkek, itt-ott néhány hitelesnek tűnő forrás - és pánikolás. Ez az, ami állandó a betegség körül.

    Fogalmam sincs, mit gondoljak. De bevallom, félek. És az a legszebb az egészben, hogy pontosan nem is tudom, mitől félek. A gazdasági károktól? Az egészségügyi következményektől? Esetleg mindkettőtől?

    Röpködnek a számok: itt ennyi beteg, ott annyi beteg. Egyre erőteljesebb a pánik, az emberek szétszedik egymást a neten. Idegbeteg okoskodástól fröcsögő kommentek árasztják el a közösségi hálót - hihetetlen, manapság már mindenki IS virológus.

    Az egyik lelkes hozzászóló leidiótázza a másikat, mert az fél a megbetegedéstől. Egy másiknak meg pont az szúr szemet, hogy egyesek nem félnek eléggé. Vágni lehet a feszültséget. Tömegesen csapódunk egyik véleménytől a másikig - egy kicsit mindet elhisszük, egy kicsit egyiket se, és közben próbálunk nem teljesen hasztalanok lenni.

    Én pedig esténként otthon ülök, és önző módon azt kívánom az égiektől, hogy a családomat ne érintse a baj. Lelkesen mosom a kezeim, ahogy eddig, nem köhögök le senkit, ahogy eddig sem - és nem pusziszkodom. De belül szarul érzem magam, hogy ennél többet nem tudok tenni. Ezért csak várok és figyelem, ahogy telik az idő.

     Forrás: Shutterstock

    Amikor apám felhívott, hogy jövő héten már nem kell mennie dolgozni, egy pillanatra megszűnt a fejemben az adás. Csak arra tudtam gondolni: én kevés vagyok ahhoz, hogy érdemben segíteni tudjak a szüleimen. És nem az akaratom kevés, vagy a szeretetem, hanem egész egyszerűen a fizetésem. Mi van, ha anyám munkahelyével is hasonló történik?

    Ott maradnak bevétel nélkül az általános iskolás öcsémmel? Ez volt az első olyan pillanat, amikor ráébredtem: bizony ez már az én szeretteimet is érinti. Igen, ez a szar most már tényleg itt van. Már nem tudom tovább hitegetni magam.

    És ismét csak arra tudok gondolni, hogy félek. Sőt, most először megtapasztalom a pánik lüktetését az ereimben. Félve pánikolok, pánikolva félek. De csendben vagyok. Nem kiabálok, nem bántok másokat, nem akarom a fél világon levezetni az elkeseredettségem. Apám ritka talpraesett ember. Biztosított, hogy nincs semmi baj, hogy már talált is magának átmeneti munkát. Nekem pedig összefacsarodik a szívem, ha belegondolok: vajon mit érezhet belül? Vajon ő is fél, nem csak én? Ezt a kérdést sosem fogom feltenni. Mert nem merem megtudni a választ.

    És nem csodálkozom, hogy a generációm fél! A mai harmincas generációnak csomó minden csak névről ismerős. Nem láttunk még világjárványt, nem láttunk még karantént - és nem ismerjük azt az érzést, amikor egyik napról a másikra szigorú szabályokat vezetnek be országszerte. Nem tudjuk, mit jelent az, amikor idegen emberek szorítanak egymásért a kórházi ágyakon. És nem tudjuk, mit jelent az az érzés, amikor kiderül, hogy fertőzött vagy. Könyvek és nagyszülők elbeszélései - ezek alapján hallottunk ehhez hasonló tragédiákról.

    De most benne vagyunk vastagon, és jó lenne nem felsülni. Jó lenne, ha utólag büszkék lehetnénk magunkra, hogy felelős, fiatal felnőttként viselkedtünk. Ha nem állnánk bele a netes vitákba, ha nem riogatnánk feleslegesen a környezetünkben lévőket, ha odafigyelnénk a szeretteinkre és megóvnánk a szüleinket/nagyszüleinket.

    Én szeretnék valamit tenni a családomért. Ha pillanatnyilag mást nem tudok, hát legalább annyit, hogy nem rontok a helyzeten. És nagyon köszönöm, ha te is megteszel ennyit.

    Faragó Tímea



  • ღ♥ღ♥ღ♥

    ♥•✿❥❥





    Follow this section's article RSS flux
Hulló effektek : 2./ 3./ 4./ 5./ 6./