Azért sok a gyomorsav, - mert kevés!

Tudom, furcsának tűnik a fenti mondat, de az esetek legnagyobb részében ez a valóság – és szervezetünk  teljesen logikusan működik.

Sajnos az orvosok többnyire félreértelmezik a tüneteket és a – gondolkodás nélkül felírt - helytelen kezeléssel nagyobb bajt csinálnak, mint ami eredetileg volt.

Természetesen gyomorsavproblémákat okozhat a gyomorsav túlzott termelése is, és a tünetek ugyanazok lehetnek, mint savhiány esetén, - de a kezelésnek teljesen másnak kellene lennie. (Ha felismerné az orvos a valódi okot, és nem automatikusan blokkolná az emésztést tablettákkal.) 

Például amerikai kutatások szerint a kifejezett refluxban szenvedők (amikor a felső gyomorszáj már egyáltalán nem zár és a gyomorsav akadálytalanul visszafolyik a nyelőcsőbe) 83 %-ánál valójában nem sok a gyomorsav, hanem kevés.

Hogy megértsük, lássuk egyszerűen, hogyan is működik az emésztőrendszerünk:

Egy átlagos testméretű felnőtt esetében az emésztőrendszer egy nagyjából 8-9 méter hosszúságú „cső”, ami a szájnyílásnál kezdődődik, és a végbélnyílással végződik.

Az emésztőrendszert (hangsúlyozom: rendszert) 3 fő részre osztjuk:

Az első rész (szájüreg, garat, nyelőcső, gyomor) körülbelül 0,7- 0,9 méter hosszú. Ebben a szakaszban történik a táplálék felaprítása és felhígítása.

A második rész, a vékonybél a patkóbéllel (nyombél) együtt átlagosan 5-6 méter hosszú, szerepe a tápanyagok lebontása és felszívása.

A harmadik rész a nagyjából 1,5 méteres vastagbél, ahol a salakanyagok továbbítása, besűrítése, kiürítése történik.

Az emésztés folyamata

Az emésztés a szájüregben kezdődik. A szájban az ételt felaprítjuk, pépesítjük és keveredik a nyálban levő enzimekkel. Már itt megkezdődik a keményítők lebontása (az ember az egyedüli állat, amelynek a nyála keményítőbontó enzimet – ptialin – tartalmaz. Ezt valószínűleg a legalább 10000 éves gabonafogyasztásnak köszönhetjük). Ezért is szokták mondani, hogy „az alapos rágás, fél emésztés.”

A szájüreg folytatása a garat, ami a nyelőcső és a légcső közös része. Majd következik a rugalmas falú nyelőcső, ami az ételt a gyomorba továbbítja.

Az étel lebontása a gyomorban folytatódik, de valójában nem a gyomorban emésztünk! A gyomor elsődleges feladata az étel további hígítása és további aprítása, valamint a bekerült kórokozók elpusztítása.

Ehhez a gyomor savakat (1-2 pH), fehérje- és zsírbontó (aprító) enzimeket (pl. pepszin és lipáz) választ ki.  A pepszin feladata az elfogyasztott fehérjék felaprítása (ha már fogazatunk nem alkalmas erre).

A gyomorban az emésztés – optimális esetben – 2-4 óra alatt lezajlik, attól függően, hogy mit ettünk. Zsírok és szénhidrátok esetében a gyomor elsősorban csak hígítást végez, ez rövidebb ideig tart, a fehérjék bontása hosszabb, energia igényesebb folyamat. A gyomorban termelődő enzimek csak savas közegben tudják kifejteni a hatásukat. (Ezért a gyomrot NE lúgosítsuk!)

Az étkezés folyamán – ahogy a gyomor kezd telítődni – szakaszosan nyit az alsó gyomorszáj (gyomorkapu), ami a gyomorban képződött savas pépet tovább engedi a patkóbélbe.

A patkóbél (nyombél) a vékonybél első 30-45 cm-es szakasza, ahol valójában a tápanyagok lebontása történik.

Ide ürít a máj-epe, a hasnyálmirigy és maga a vékonybél is lebontó enzimeket. Ezek hatására a zsírok zsírsavakká, a szénhidrátok szőlőcukorrá, a fehérjék pedig aminosavakká bomlanak le. Csak ezeket tudja a szervezetünk hasznosítani tápanyagként.

A patkóbél maga bikarbonátokat (szódabikarbóna) választ ki és az enzimek is lúgos kémhatásúak, így ezek közömbösítik a gyomorból érkező savakat. A patkóbélben a lebontó enzimek (és az inzulin) hatékony működéséhez semleges, vagy enyhén lúgos közegre van szükség.

A lebontott (megemésztett) tápanyagokat a bélösszehúzódás (perisztaltika) továbbítja a vékonybél további szakaszaiba, ahol a felszívódás történik. A vékonybél minden szakaszának meg van a szerepe, hogy hol, mi szívódik fel a legjobban. Ez a bélfalat borító bélbolyhok fajtájától és számától függ elsősorban. A vékonybélben is optimálisan semleges, vagy enyhén lúgos a pH; ez a szükséges a tápanyagok megfelelő felszívódáshoz.

Mire a vékonybélen végig haladat a táplálék a szervezetünk minden számára szükséges, hasznosítható anyagot kivont belőle és a maradék (a vakbélbillentyűn át) bekerül a vastagbélbe.

A vastagbél első szakasza a vakbél. Ehhez csatlakozik a féregnyúlvány (ezt nevezik sokan, tévesen vakbélnek), ahol a hasznos emésztőbaktériumaink szaporodnak. Az itt élő baktériumok alkotják a bélflórát.

Ezek a baktériumok az ételmaradékokból lebontják azt, amit még hasznosítani tudnak (jellemzően rostokat bontank, és melléktermékként B-vitaminokat állítanak elő).

Ami innen tovább halad, az a hulladék, salakanyag. Ez bekerül a harántvastagbélbe (hosszú, felső „vízszintes” szakasz), ahol visszaszívódik a hasznosítható folyadék (és némi vízben oldott vitamin, ásványi-anyag), és a salakanyag nagyjából negyedére-hatodára sűrűsödik be. Amikor ez tovább halad az alsó szakaszba, akkor érezzük, hogy WC-re kell menni.

Az egész emésztési folyamat optimális esetben (és megfelelő táplálkozás mellett) 12-16 óra alatt lezajlik. (Az emésztőrendszerről tudományosabban itt olvashat.)

… és akkor térjünk vissza a gyomorsavhoz

Emésztéskor, normális esetben a gyomor egyszerre, körülbelül 3 dl savat tartalmaz. (A savat a gyomor falában levő sejtek – proton-pumpa - választják ki.) Ebbe a savkoktélba kerül bele a megevett fehérje, ami egy darabig úszik a savban, majd a savak és enzimek hatására szétmállik.

Ez lenne az optimális helyzet.

Mi okozhat gyomorsav hiányt?

• Sokszor valaki alkatilag, születése óta kevesebb gyomorsavat képes előállítani. Ilyenkor az étkezést kell a meglevő, saját savtermeléshez beállítani.
• Máskor a cink-hiány áll az elégtelen termelés hátterében (a savtermelő sejtek működéséhez cink is szükséges).
• Sokszor a túlzásba vitt, feleslegesen szedett savcsökkentők és egyéb orvosságok blokkolják a savtermelést, akár végzetesen károsítva a savtermelő sejteket is.
• Leggyakrabban pedig a vízhiány a kiváltó ok. Egyszerűen elégtelen folyadékfogyasztás esetén a szervezet mindenhonnan vizet vesz el a keringés fenntartásához. A gyomorból is, amitől a gyomorsav besűrűsödik, szintje lecsökken.

Ha kevés a gyomorsav, vagy a meglévő mennyiséget besűrítjük nagy mennyiségű keményítővel (pl. tészta, kenyér, rizs, krumpli) a fehérjék (hús, tojás, tejtermék) emésztése lelassul, vagy akár időlegesen le is állhat. A gyomortartalom egy sűrű ragaccsá állhat össze.

A gyomor pedig végzi a dolgát, vagyis amíg egy falat étel is van benne, savat fog termelni! Folyamatosan, akár egész nap, amíg a gyomor ki nem ürül. Ez a sav mennyiség naponta akár 2-4 liter is lehet.

A gyomor nyugalmi, üres állapotban is termel kis mennyiségű savat, de ekkor kiválasztódik egy mucin nevű lúgos nyálka is, ami közömbösíti a sav maró hatását. (Tehát az üres gyomor nem mar, csak ha erjed benne az étel.)

A pangó gyomortartalom által kiváltott fokozott sav termelés jellemző tünetei:

• Ha a gyomorban pang az étel, akkor bal oldalt a bordák alatt alakulhat ki puffadás, feszítő érzés. Következménye a hányinger, hányás, étvágytalanság, illetve a saverrózió hatására gyomor- és nyombélfekély (a félig lebontott sűrű, savas pépet a következő étkezés letolja a patkóbélbe).

• A gyomorban erjedő étel hatására keletkezett gázok a savat felnyomják a gyomor felső részébe (fekvéskor magától is feljut ide a sav), aminek hatására a felső gyomorszáj begyullad, kifekélyesedik és már nem zár megfelelően. Ennek következménye lesz a reflux.

Amikor a sav feljut a nyelőcsőbe, ott először csak torokirritációt okoz, ami köhögéssel jár. Ezt az orvosok rendszeresen félrediagnosztizálják, és a beteget arcüreg, vagy tüdőproblémával kezelik. (Erről itt olvashat.)

A savas ízt csak akkor lehet érezni, ha gyomorsav feljut a nyelvig (hiszen íz érzékelés csak itt van), de ekkor már esély van a nyelőcsőfekélyre is.

• Ha a sav (és az emésztetlen fehérje) lejut a vékonybél további szakaszaiban ott irritációt, felmaródást, gyulladást, felszívódási zavart okozhat. Ennek következménye lesz a hasmenés, bélfekély, bélgyulladás (Crohn-betegség), fogyás, vitamin- és tápanyaghiány (sokszor a vékonybél felmaródása áll a vashiányos vérszegénység hátterében is). 
• Ha a félig emésztett savas pép lejut a vastagbélbe, ott savas közeget teremt, ami felborítja a bélflóra egyensúlyát és elszaporodhatnak a savas közeget kedvelő gyulladáskeltő baktériumok és gombák; például a Candida.
• A vastagbelet érintő saverrózió lehet a fekélyes vastagbélgyulladás, a Colitis kiváltó oka is. A gyulladás következtében polipok keletkeznek, és a folyamatos gyulladás hosszabb távú következménye lesz a vastagbélrák, amiben világ elsők vagyunk.

• A pangó gyomor miatt lelassult emésztés további következménye lehet a székrekedés is. Ilyenkor a lassú bélmozgás miatt a salakanyag túl sok időt tölt a vastagbélben és túlságosan is besűrűsödik, megreked, erjedésnek indul és következik a puffadás.

• Másik savhiány okozta félreértelmezett tünet az állandó éhségérzet. Egyrészről a pangó gyomortartalom állandó savtermelésre készteti a gyomrot és a sav egy ponton megmarja a falát, amitől a gyomor összerándul – „megkordul” és ezt éhségnek értelmezik, holott a gyomor valójában még emészti, akár a tegnapi ételt. Erről itt olvashat bővebben. Következmény az elhízás.

Másrészről a sav és az erjedő ételmaradék lepusztítja a bélbolyhok felszínét csökkente ezzel a tápanyagok felszívódását, az agy pedig folyamatosan jelez, hogy hiány van.

A tünetek megjelenési formája az egyéni- és öröklött hajlam, a lelki okok, valamint az életmód következménye.

Gyomorsavproblémákat okozhat a gyomorsav túlzott termelése is, de ez mindig a helytelen táplálkozás (esetleg a stressz) következménye

A túlzottan fűszeres (erős) ételek izgatják, irritálják a gyomor falát, ami erre (hogy megszabaduljon az irritáló anyagtól) még több savat fog termelni. Máskor egyszerűen valamiből többet, vagy olyat evett, amit a szervezete nem tud hatékonyan megemészteni – és a gyomra csak végzi a dolgát, amíg munkát ad neki.

A gyomor túlterhelését jellemzően a túlzott fehérjebevitel (hús, tojás, tejtermék) okozza, hiszen – mint láttuk - a gyomor legfőbb feladata a fehérjék felaprítása.

Az ételekben levő tartósítószerek és az emésztést gátló szója (adalékként sok mindenben van) szintén több savat generálhatnak.

A következmények ugyanazok savhiány és túlzott savtermelés esetén is.

A stressz és a gyomorsav

Stressz hatására a gyomor körüli izmok megfeszülnek, összenyomják a gyomrot, így csökken annak a térfogata és emelkedik benne a savszint. A savirritáció hatására a gyomor összerándul, és ennek hatására az üres gyomorból a sav lefelé távozik és irritálja a beleket – ez lesz az „ideges eredetű hasmenés” -, és a gyomor megszabadul a terheléstől. Ha van pangó étel a gyomorban, akkor a sav hajlamosabb felfelé távozni.

Ha egyébként is van emésztési probléma, akkor a stressz súlyosbíthatja a gyomorsav okozta tüneteket, de önmagában nem okoz emésztőrendszeri betegséget.

Mi a megoldás?

Mivel a túlzott savtermelés a helytelen táplálkozás következménye, az étkezésen kell változtatni. Egyszerűen: az az étkezés, amit eddig folytatott, az okozza a problémát.

Kerülje a csípős, fűszeres, savanyú ételeket. Mellőzze a finomított szénhidrátokat, csökkentse a fehérje fogyasztást. Egyen több magas rosttartalmú zöldséget, amelyek gyorsítják a gyomor kiürülését és csökkentik a savtermelést (erről itt olvashat). Étkezés után nem egyen még gyümölcsöt.

Ha mégis feljött a sav, igyon meg egy pohár szódabikarbónás vizet. Ez ugyanúgy leállítja a savtermelést (és az emésztést), mint a savcsökkentők, de a folyadék legalább fellazítja a gyomortartalmat, és segít továbbítani.

Egyébként, ha mar a sav, hígítsa fel – vízzel - és nem mar.

A receptre kapható savcsökkentők (proton-pumpa gátlók) képesek teljes mértékben gátolni a savtermelést és akár 24 órára teljesen leállítani az emésztést. (A savcsökkentőkről itt olvashat.) Használatuk – valójában – csak fekély esetén indokolt – a megfelelő diéta mellett.

Savhiány esetén egyen többször keveset, hogy ne terhelje túl a gyomrát. Étkezés előtt egyen valamilyen gyümölcsöt, vagy igyon meg 1 deci vizet fél citrom levével (ne sok vízzel, mert az hígítja a savat és a felesleges vizet a gyomor kiengedi - a savval együtt). A gyümölcs savtartalma izgatja a gyomor nyálkahártyáját, ami beindítja a savtermelést. 

Fűszerezze az ételeit emésztést serkentő (és gyulladást csökkentő) zöld fűszerekkel, mint rozmaring, bazsalikom, oregano, kakukkfű, zsálya, majorana.

A hagymafélék ugyancsak serkentik a savtermelést és az emésztést.

A gyömbér emésztést serkentő, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, puffadást csökkentő, fájdalomcsillapító hatású. (Fekély esetén a hagymát és a gyömbért óvatosan használjuk.)

Citromfű tea emésztésjavító, görcsoldó, nyugtató hatású. Stressz okozta problémák esetén különösen hatásos.

A kamilla és a körömvirág sebgyógyító hatású, segít regenerálni a sérült nyálkahártyát. Ezt a három gyógynövény egyszerre, keverékként is használhatjuk. (A teákat inkább evés után igyuk, hogy ne hígítsuk fel a gyomorsavat, lassítva ezzel az emésztést.)

Az emésztést segíthetjük emésztő enzimek szedésével is, de ez nem oldja meg a problémát, legfeljebb a tüneteket csökkentik.

Legfontosabb az egészséges táplálkozás, mert az emésztőrendszerünk csak végzi a feladatát (amíg bírja), és mi döntjük el, hogy mennyi és milyen munkát adunk neki.

Mediterrán étrend