Vágyom a jelenlétedre, kedves Rosine, és álmodom azokról a napokról, amikor a távolság a múlté lesz. De addig a szívem vigaszt talál közös emlékeink melegében. Szerelmünk szépsége nem a testünkben rejlik, hanem a lelkünk közelségében. A lelked egy dallam, amelybe a szívem soha nem fárad bele, egy dal, amely társaságban tart az éjszaka csendes óráiban. Hangod, még mindig tiszta, mint a harang, visszhangzik bennem, lecsillapítja aggodalmamat, biztosít minket arról, hogy legyőzzük. Megtanítottál arra, hogy a szeretet nem korlátozódik a fizikai térre. Ez egy ellenálló erő, amely hatalmas távolságokat képes elérni, és átvészeli a legviharosabb tengereket. Dicsérlek, szerelmem, bátorságodért, bennünk való megingathatatlan hitedért. Bár mérföldekre vagyunk egymástól, szerelmünk nem ismer határokat. Hatalmas, mint az óceán, tartós, mint a hegyek, végtelen, mint az ég. Bizonyítékok vagyunk arra, hogy a szerelem nem ismer távolságot, és közös erőnkről, szenvedélyünkről és közös álmainkról tanúskodik. Ebben a távtáncban, szerelmem, te vagy az állandó szeretőm és lelki társam. Szívünk ritmusa szinkronban ver, áthidalja a szakadékot közöttünk. Minden betűvel, amit írok, minden szóval, amit kimondok, minden gondolatban ott vagy, mindig ott vagy.*puszi*