A szürkület csendjében összefonódik a lelkünk, kedves Rosine
Két szív ritmusban dobban, olyan isteni szerelem.
A nevetésed, egy dallam visszhangzik az elmémben,
A pillanatok kárpitjában sorsaink igazodtak egymáshoz.
Holdcsókolta ég alatt egyként táncolunk,
Ujjaink összefonódtak, mint a csillagképek.
Szemeitek, ikergalaxisok, kimondhatatlan titkokat rejtenek magukban,
Mélyükben megnyugvást, szeretetet találok.
A változás évszakai során szeretetünk megmarad,
Suttogások szimfóniája, lágy, mint a nyári eső.
Karjaidban menedéket találok, a kegyelem szentélyét,
Szerelmi történetünk csillagporba vésődött, az idő nem tudja kitörölni.
Szóval forogjon a világ, és vadul tomboljanak a viharok,
Mert az ölelésedben megtaláltam a szentélyemet, kedvesem.
A szürkület csendjében összefonódik lelkünk,
Örökké és mindig, szerelmem, az enyém vagy.
/image%2F0650967%2F20250221%2Fob_b76f61_drerftz9uioeo.gif)
/image%2F0650967%2F20260710%2Fob_44abdc_e0c6wtifcze.gif)
/image%2F0650967%2F20260705%2Fob_ab336b_424e6e163e53e2d526dc40e09013cfa8.jpg)
/image%2F0650967%2F20260704%2Fob_705b16_f8vga1u6yhc.gif)
/image%2F0650967%2F20260702%2Fob_88fd7a_2ed1960d5d5b0e7a04.jpg)