SZOMOLYA - CSERESZNYE FESZTIVÁL

Cseresznye fesztivál

A szomolyai rövid szárú fekete cseresznye világszerte híres. Minden esztendőben megünnepeljük ennek a csodálatos gyümölcsnek az ünnepét. Június elején tartjuk a Cseresznye Fesztivált.

Itt megkóstolhatják a szomolyai határban termett gyümölcsöket, az ebből készült ellenállhatatlan rétest a lekvárt, a pálinkát. A híres szomolyai cseresznye mézédes, ellenállhatatlanul finom.

A programon a gyümölcsből készült étel- és italkülönlegességek mellett kulturális programokkal is várjuk az érdeklődőket. Tartalmas, hangulatos népművészeti, kézműves és egyéb szórakoztató programok gondoskodnak a szabadidő kellemes eltöltéséről  Kicsik és nagyok, fiatalok és idősek egyaránt kikapcsolódhatnak.

Szombat hajnalban szokás szerint a Rece Hagyományőrző Egyesület segítségével kidoboljuk az elkövetkezendő két nap rendelkezéseit. Kora délutánig a különböző kulturális programok kerülnek előtérbe, majd következik a hivatalos megnyitó.  Meglepetés sztárvendég, koncertek és szabadtéri zene villanyoltásig.

A vasárnap a zene jegyében telik, víg nóta száll a levegőben és mindenki rophatja délutánig. Látogassanak el hozzánk és élvezzék velünk ennek a nagyszerű napnak az ízeit hangulatát.

Rövid szárú fekete cseresznye

Kis faluban a gyümölcstermesztés évszázados hagyományokra tekint vissza, különösen ismert és kedvelt a rövidszárú feketecseresznye, amelynek jellegzetessége még bordós-piros húsa és egyedi íze.

Itt Szomolyán az eredeti, ősi faj él, mely június közepéig beérik, és nagy koncentrációban tartalmaz flavonoidokat. Színe gyakorlatilag teljesen fekete, héja közép vastag, szívós. Húsa feketés bordópiros, félkemény, bő levű, leve erősen festő. Édes és jellegzetes zamatú. Egyik legízletesebb cseresznyefajtánk.

A „Szomolyai rövidszárú fekete cseresznye” gyümölcsöt adó,fekete ősi tájfajta termőterülete ide Szomolyához és közvetlen környezetünkhöz kötött. A cseresznye fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságai itt teljesednek ki a legintenzívebben..

Az itt élő emberek többnyire szőlőt termesztenek, ennek ellenére Szomolya ősi cseresznyénkről lett híres. Az 1980-as években szinte eltűnt a rövidszárú fekete cseresznye a környékről, de az utóbbi évek telepítéseinek köszönhetően megmenekült Szomolyai nevezetességünk.

„A gyümölcstermesztés ősidők óta ismeretes volt a vidékünkön. Szőlő, szilva, körte, alma, különösen a cseresznye termesztése a leginkább említésre méltó. Nemcsak az ország határán belül, hanem azon kívül is ismerik a faluról elnevezett szomolyai rövidszárú fekete cseresznyét, amely amellett, hogy a keménysége miatt jól bírja szállítást, a zamata is kitűnő.

Próbálták már más vidékeken is e gyümölcsfajta termesztését, azonban minőségben messze elmaradt a falunkat határoló dombokon termelt cseresznye minőségétől. Innét elszállítva a termés mérete, ízvilága, külalakja megváltozik, illetve nem teljesedik ki. Ennek valószínűleg--a szakértelem mellett—a talaj és éghajlati viszonyok is meghatározói.  

A szomolyai emberek valamikor rég az Eged-hegyről, Vár-hegyről hozták a vadcseresznyefa csemetéit, amit, az elültetést követő évben beoltottak a kemény húsú, finom zamatú cseresznyével.  A fákat természetesen kézi erővel, 70-80 cm mélyre fordított talajba ültették. A földterületet—a fák körül—még szőlővel is beültették, mert addig, amíg a cseresznyefa nem nőtt meg, a szőlőtőkék termettek. Amikor, évek múlva megnőtt a cseresznyefa, annak árnyékában a szőlő úgyis kiszáradt, de addig legalább a szőlő termett a kisfák környékén.

A cseresznyét termő gyümölcsös dombokról a régi időkben—II. világháború előtt—többnyire a hátukon fa puttonyokban és hátikban hordták a gyümölcsöt az itt élő emberek be a faluba. De még távolabbra— Egerbe, Mezőkövesdre is. Akiknek szekerük volt, azok a szekér rakterébe rakott szénára pakolták nagyméretű fűzfa kosarakba és ládákba, hátikba.

A cseresznyeszedésnek megvoltak a nélkülözhetetlen kellékei: 4-5 méter hosszú létra, 2 méter magas négylábú szedőszék, kamó{ez egy 2 méteres bot, végén kampóval}. Ezzel húzták magukhoz a távolabbi ágakat a szüretelő emberek.  Ilyen kellék volt még a kisháti, amelyet egy kampóval a faágára akasztottak, és ebbe szedték a cseresznyét. Miután megtelt, azt a földön üresen álló hátiba—vékás hátiba— öntötték.

Annak ellenére, hogy egész napon át majomként kellett a fán csüngeniük a gyümölcsöt szedő embernek, vidám nótázást és tereferélést folytattak a szüretelő szomszédokkal együtt. Minden bizonnyal, a gyümölcsért várható pénz is oka volt ennek. Akinek nem volt cseresznyése, segített annak, akinek volt, mert a szüretet nem lehetett halogatni, az érett gyümölcsöt minél előbb el kellett szedni.  A szüretelésre eljöttek ismerősök, barátok, távolra költözött családtagok is. Ilyenkor a faluban ünnepi volt a hangulat.

A szomolyai rövid szárú fekete cseresznye világszerte híres. A településen immár hagyományosan minden esztendőben megünnepeljük ennek a csodálatos gyümölcsnek az ünnepét. Minden évben megrendezésre kerül a Cseresznye Fesztivál  Ilyenkor minden a mézédes gyümölcsről szól. A látogatók belekóstolhatnak a legendás cseresznyés süteményekbe is, és tartalmas programok gondoskodnak a szabadidő kellemes eltöltéséről.